A vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája


Kikbõl lesznek vállalkozók? Az elmúlt években Magyarországon tanúi lehettünk annak, mi történik egy gazdasággal, ha fölszabadul a közvetlen, részletekbe menõ politikai ellenõrzés alól.

A nyolcvanas évek végétõl a törvényhozás fokozatosan lebontotta a magángazdaságot gúzsba kötõ szabályozást. A vállalkozásalapítás szabaddá vált, bárki létrehozhat céget, rá van bízva, milyet és mekkorát. Az eredmény közismert: a magánvállalkozás szinte berobbant a magyar gazdaságba. Csak az egyéni vállalkozók száma évente százezerrel gyarapodott a kilencvenes évek elsõ felében. Az önállói szféra e hirtelen kiterjedése arra emlékeztet, amikor egy túlnyomásos palack szelepét hirtelen megnyitják.

Weberrel szólva: “egy új szellem, éspedig a »modern kapitalizmus szelleme« tört itt utat magának” Weber Írásomban azt vizsgálom, mi lehet az oka a kisvállalkozói szféra hirtelen kitágulásának. Arra a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája választ keresni, honnan verbuválódott hirtelen ben, s honnan kapta folyamatos utánpótlását egészen az évtized közepéig az a csoport, amelynek tagjaiban megvan az a képesség, hogy kéznél lévõ javaikat, szakmai tapasztalataikat, kapcsolataikat, anyagi eszközeiket ügyesen kombinálva piacra lépjenek.

Vajon a kapitalizmus szelleme ezekben az emberekben egészen a rendszerváltozásig Csipkerózsika-álmát aludta, a piacgazdaság megjelenésére pedig mintegy varázsütésre fölébredt?

Vagy pedig egyszerûen a körülmények jobbra, illetve rosszabbra fordulásának hatására lesz valakibõl vállalkozó? A megnyíló piaci lehetõségeket meggazdagodásuk érdekében kihasználni képes emberek terepe a vállalkozás, vagy ellenkezõleg, a sarokba szorított, munkahelyüket, korábbi megélhetési lehetõségeiket elvesztett embereké?

Nyilvánvaló: a valóság soha nem ilyen egyértelmû. Azonos társadalmi körülmények között az egyéni sorsok igencsak eltérõ módon alakulhatnak.

A munkanélkülivé válás például az egyik embernél meggyorsíthatja az önállósodás melletti döntést, míg a másiknál sokszor akkor sem merül föl komolyabb formában ez a lehetõség, ha esetleg megvolna az induláshoz szükséges pénztõkéje. Az ilyen különbségekre azonnal adódik két kézenfekvõ magyarázat.

Az elsõ szerint azért lesz az egyik emberbõl vállalkozó, a másikból pedig örökös alkalmazott, mert különböznek a személyes adottságaik. Az egyik nyughatatlan, kockázatkeresõ, és nagy az autonómiaigénye, a másik viszont óvatos, és mindennél többre becsüli a biztonságot.

ADÓTANÁCSADÁS, ADÓOPTIMALIZÁLÁS

Schumpeter lényegében pszichológiai sajátosságokkal ragadta meg a vállalkozót Schumpeterakit a hatalomvágy, az uralkodni akarás visz mindig elõre. Szerinte a gazdasági fejlõdésnek az a hajtóereje, hogy vannak olyan emberek, akik hatalomvágyból, a nagyra törés energiáitól hajtva nagyobb haszon reményében mindig új piacokat keresnek, új termékeken, technológiai vagy szervezeti változtatásokon törik a fejüket.

A másik magyarázat szerint az ember vállalkozói-újítói hajlama mindig az adott kultúrában ölt konkrét formát lásd Brigitte Berger itt közölt tanulmányát. Hiszen ha a személyes képesség, az egyéni rátermettség volna a döntõ, akkor mindent a feltörekvő nők bitcoinjairól jól kidolgozott személyiségteszttel megjósolható lenne, kikbõl lesz önálló vállalkozó.

Ez azonban nem lehetséges, mert az autonómiaigény, a kockázatkeresõ magatartás a legkülönfélébb tevékenységekben, foglalkozásokban realizálódhat. A kultúra szabja meg, hogy bizonyos diszpozíciókkal rendelkezõ ember egy új a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája szertartást kitaláló sámán lesz-e, vagy pedig az üzleti világban fut be karriert.

Nem szükséges persze egészen távoli kultúrákat egymással szembeállítani ahhoz, hogy igazoljuk mondandónkat. Belátható, hogy egyugyanazon társadalmon belül is döntõ szerepe van annak, hogy az egyén diszpozíciói milyen rendelkezésre álló eszközök, saját kulturális kisvilágában elsajátított eljárások, cselekvésmódok keretei között valósulnak meg.

Kétségtelenül létezik az emberekben valamilyen hajlam, de ha a személyiség szintjén keressük az önállósodással kapcsolatos kérdésekre a választ, akkor éppen a vállalkozásról magáról nem tudunk semmi lényegeset mondani. Például nem tudjuk meg, hogy a kockázatkeresõ magatartás vagy a hatalomvágy milyen társadalmi készségeken és gyakorlatokon keresztül valósul meg, és milyen ezeknek a társadalmi eloszlása; egyformán fordulnak-e elõ minden rétegben, vagy pedig vannak kedvezõbb adottságú csoportok.

A kulturalista a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája éppen ezeket a hiányosságokat igyekszik pótolni, mivel arra keresi a választ, hogy az önállósodás esélyét milyen társadalmi tényezõk határozzák meg. Az elmúlt évek empirikus vizsgálatai során többek között arra a kérdésre igyekeztünk választ kapni Czakó és mtsai, hogy mely társadalmi csoportokból rekrutálódnak a vállalkozók.

Meg kell vizsgálni, hogy a lakosság és a vállalkozók társadalmi összetétele mennyiben különbözik, s ennek alapján megjelölhetõk azok a társadalmi rétegek, amelyek tagjaiból a legnagyobb valószínûséggel önállósodnak az emberek.

Az elmúlt évek adatfelvételei alapján megállapítható, hogy az átlagnál iskolázottabb, több éves munkahelyi tapasztalattal rendelkezõ középkorú férfiakból nagyobb valószínûséggel lesz önálló, mint más társadalmi csoporthoz tartozókból.

Az iskolázottság és a munkahelyi tapasztalat jelentõsége a nyolcvanas évek végén volt a legkifejezettebb. E szociológiai tényezõk mára veszítettek súlyukból, bár nem mondható, hogy a kilencvenes évek elején-közepén a társadalmi helyzettõl függetlenné vált volna a vállalkozásalapítás esélye. Az önállói szférában is olyasmi történt, mint a felsõoktatásban: kibõvült, megnõtt a létszám, belsõleg tagolttá vált, ami értelemszerûen lejjebb vitte a bekerülés társadalmi küszöbét.

A számbeli növekedés nemcsak azt jelenti, hogy a korábban ismert vállalkozói pozíciók megsokszorozódtak, hanem azt is, hogy új, alacsonyabb presztízzsel rendelkezõ önállói csoportok keletkeztek; példaként elég megemlíteni az ügynökök, utcai árusok népes csapatát.

Frissítve: A visszkereset A faktorálás egyik alapkérdése a visszkereset. A visszkereset arra a helyzetre vonatkozik, ha a vevő mégsem fizet. A hazai piacon elérhető faktorálási szolgáltatások általában visszkeresettel működnek, azaz a faktorcégek nem vállalják át a vevő nem fizetésének kockázatát. Ha a vevő nem fizet, a faktorügylet során megelőlegezett összeget a vállalkozás fizeti vissza a faktorcégnek.

A bekerülési küszöb alacsonyabbá válását az is befolyásolta, hogy a nagyvállalati szférában is döntõ átalakulások történtek; a menedzserek karrierlehetõségei megváltoztak, differenciálódtak. A nyolcvanas években a Váci utcai szûcs jelképezte az igazi gazdagságot, ez a foglalkozás a vagyonosság szinonimája volt az évtized szótárában.

Alakja mára eltûnt, helyét a nyugati fizetéseket kapó menedzserek, banki vezetõk vették át.

a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája ismerje meg a bináris opciós kereskedőt

Az említett változások ellenére azonban nem szûnt meg a kisvállalkozói szférába bekerülést szabályozó társadalmi szelekció, és a kilencvenes évekre sem jellemzõ az, hogy bárki tetszése szerint önállósodhatna, és legfeljebb az erre irányuló – az egyéni különbségekben rejlõ – ambíciók döntenének a kérdésben.

Annak ellenére, hogy az egyéni vállalkozók körében évi százezres volt a létszámbõvülés ig, ez a jelentõs bõvülés nem változtatta meg a társadalmi rekrutáció alapvetõ karakterét.

Az elmozdulás jellemzõ módon az életkor, s nem a korábbi foglalkozási pozíció vagy az iskolai végzettség mentén történt. Valamelyest megfiatalodott a kisvállalkozók köre, fõleg a nagy létszámú ügynöki csoport megjelenése következtében. Az as vizsgálat képzettséggel kapcsolatos eredményei röviden így összegezhetõk: az önállók iskolázottabbak a keresõk átlagánál, sõt egyes vállalkozói rétegek kivételesen jól képzettek.

A betéti társaságok és kft. A kisiparosoknak és a kiskereskedõknek is több mint a fele érettségizett. Az után alakult társas vállalkozások vezetõi között ez az arány még magasabb, 89 százalék” Czakó és mtsai Ha összevetjük a vállalkozói körbe bekerültek és az itt sikeresen bent maradók társadalmi összetételét, azt találjuk, hogy a lemorzsolódásra, illetve bent maradásra ugyanaz a társadalmi szelekciós mechanizmus jellemzõ, mint a bekerülésre.

Az iskolázottabbaknak nemcsak az önállósodásra nagyobb az esélye a kevésbé képzett lakossági csoportokhoz képest, a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája a bent maradásra is. Sõt még tovább nõ a képzettség értéke a kisvállalkozók közötti versenyben, mivel javul a cég megmaradási esélye, ha tulajdonosa diplomás. Felmérésünk szerint a bent maradók között magasabb a szakmunkások és a felsõfokú végzettségûek aránya, mint a kiesettek között Czakó Az os vizsgálat adatai szerint a megszûnõ vállalkozások az önállói szféra egyharmadát teszik ki.

„Vállalkozás START - tippek egy sikeres vállalkozáshoz” kézikönyv by RMDSZ Website - Issuu

Az egyharmados arány három évre – vonatkozik, ami körülbelül évi 11–12 százalékos megszûnést jelent. Figyelemre méltó sajátosság, hogy a megszûnõ kisvállalkozások tulajdonosainak zöme olyan csoporthoz tartozik, amely a rendszerváltozás után lett önálló, nevezetesen az ügynökökhöz.

Az átmenõ forgalom tehát abban a vállalkozói rétegben a legnagyobb, amelybe gyakorlatilag pénz, kapcsolati és tapasztalati tõke nélkül is be lehet kerülni, hogyan lehet bináris opciókat kereskedni a sikeres megmaradásnak sem e tõkék birtoklása az elõfeltétele. Ha leszámítjuk az ügynöki kört, a kisvállalkozás “klasszikus ágazataiban” a föntebb említettnél is alacsonyabb a megszûnési arány: aki egyszer ide bekerült, nagy valószínûséggel benn is marad.

Persze a stabilitást az is növeli, hogy az alkalmazottak közül azok is egyéni vállalkozók lettek, akik munkájuk lényegét tekintve továbbra is egy cég beosztottai maradtak. Az ok ismeretes: a munkaadó megtakarítja a társadalombiztosítási költségeket. Bögenhold és Staber áttekintette a kisvállalkozások számának alakulását a hetvenes években az OECD országokban Bögenhold és Staber Arra voltak kíváncsiak, a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája növekedett olyan gyorsan a a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája, önfoglalkoztatók száma.

A jelenség egyik általánosan elfogadott magyarázata a recessziós nyomást helyezte középpontba: a válság miatt nõ a munkanélküliek száma, következésképpen – így e magyarázat – bõvül az önállói kör. Bögenhold és Staber elfogadták ugyan a recessziós nyomás elméletét, de ki is egészítették azt.

Szerintük a kis- és mikrovállalkozások tulajdonosi körének bõvülése egyszerûen abból adódik, hogy magas a megszûnési arány; számos ember próbálkozik az önállósodással, így egy adott idõpontban sokan vannak e szférában, de csak kevesen lesznek sikeres vállalkozók, mivel a többség rövid idõn belül feladja. Azaz: a magas létszámot a nagy átmenõ forgalom magyarázza.

Az érvelés elfogadható: a nyugati országokban a vállalkozásra aspirálók száma jóval meghaladta a “szabad helyek” számát.

Annak ellenére így van ez, hogy a hetvenes években a “szabad helyek” száma is nõtt. Mint ismeretes, ez részint strukturális változásokkal, részint pedig a fogyasztás átalakulásával magyarázható: megnõtt a kereslet a kis szériában gyártott, kézi megmunkálású cikkek iránt, ami a kicsiknek kedvezett Whitley A magyar adatokból viszont – mint láthattuk – egyértelmûen az derül ki, hogy az évi több mint százezres bõvülést nem az átmenõ forgalom magyarázza. Ez annál is figyelemreméltóbb, mivel a recessziós nyomás ugyancsak jellemezte azokat az éveket, amelyekre vizsgálatunk irányult.

Ebbõl arra lehetne következtetni, hogy a munkanélküliség nagy tömegeket terelt át az önállói szférába.

Faktorálás

Van tehát egy hatalmas nyomás, amelynek csak részint enged az önállói szféra; nem enged be sokkal több embert, mint ahány számára ténylegesen hely van. Ezek után fel kell tennünk a kérdést: miként lehetséges, hogy éppen azok szánják rá magukat az önállósodásra, akik a késõbbiekben képesek a pályán maradni?

Elvileg az is megtörténhetnék – s a magas munkanélküliségi arányból erre lehetne következtetni –, hogy a próbálkozók aránya messze meghaladja a végül versenyben maradókét, azaz elképzelhetõ volna a ténylegesnél sokkal nagyobb lemorzsolódás.

A valóságban azonban nem ez történik. A kis- és középvállalkozói szférának ugyanis hasonló rekrutációs jellegzetességei vannak, mint a felsõoktatásnak: az esélytelenek meg sem kísérlik a bekerülést.

a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája bináris opciók vállalatok törökországban

Lengyel vizsgálatából és egy as adatfelvételbõl arra következtethetünk, hogy az elõzetes szelekció magyarázza a lemorzsolódás alacsony arányát Lengyel ; Czakó és mtsai A felsõoktatással vont párhuzam abban is megmutatkozik, hogy akik eleve lemondanak az önállósodásról, azok éppen azokba a csoportokba tartoznak, amelyek tagjai statisztikai értelemben kevésbé valószínûen lennének vállalkozók. Ha összevetjük a potenciális és a tényleges vállalkozók társadalmi összetételét, azt tapasztaljuk, hogy e két csoport alapvetõ társadalmi vonásaiban megegyezik Kuczi, Lengyel, Nagy és Vajda Azok gondolják, hogy szívesen lennének önállók, akiknek – figyelembe véve a tényleges vállalkozók társadalmi jellemzõit – valóban a legnagyobb erre az esélye.

a vállalkozásalapítás gyors keresetének alternatívája hogyan keres pénzt a csatorna

Mivel magyarázható az emberek realizmusa? Az objektív társadalmi mechanizmusok ismeretével aligha, hiszen a vállalkozók társadalmi összetételének ismerete korántsem evidens az “átlagos” ember számára.

Aki elgondolkodik az önállósodással kapcsolatos lehetõségeken, az nem azért dönt a vállalkozás mellett vagy ellen, mert tisztában van osztályhelyzetébõl fakadó objektív esélyeivel. Az emberek többnyire a körülményeik sajátos alakulását vagy valamilyen általános értéket “önállóság”, “ki akartam magamat próbálni” említenek. Ugyanakkor elvétve sem tapasztalható azoknak a társadalmi jellemzõknek a tudatos számbavétele, amelyek pedig a statisztikai adatok szerint megadják az önállósodás sikerének objektív valószínûségét.